Történetem…

Őszintén szólva sosem gondoltam, hogy fotográfus lesz belőlem. Majdnem 30 voltam mire ez kialakult. Közhelynek hangzik, de a fotózás talált rám. Mikor elkezdtem belemélyedni, akkor sem gondoltam volna, hogy végül a főállásom is feladom. Azóta pedig már csak ennek a művészetnek élek és pillanatokat örökítek meg másoknak. 

Nem csak a képek készítése amit élvezek benne, hanem az hogy folyamatosan új embereket ismerhetek meg és jövök-megyek mindenfele. Az utómunkával pedig igazán ki tudom fejezni a stílusom és az egyéniségem.

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy a képeimmel azoknak a pillanatoknak az érzelmeit és hangulatát szeretném átadni annak, aki megélte és ott volt. Biztos ti is sok filmet néztek, aminek a jeleneteit ha megállítod, akkor kiragadsz belőle egy-egy képet. Körülbelül így fotózom én is. Mintha ott se lennék. Ha valaki ránéz és azt mondja: Szinte látom magam előtt őket, átérzem a hangulatát, akkor már elégedett vagyok. 

Minden olyat szeretnék megörökíteni a világból amivel ezt az érzést meg tudom mutatni az embereknek. Emléket adni, ez a fő célom.:)

Magamat egy mosolygós, életvidám és extrovertált személyiségnek tartom, aki könnyen oldódik ismeretlen közegben, szeret emberekkel beszélgetni és új dolgokat megismerni, felfedezni. 

A természet és a naturális dolgok nagyon közel állnak hozzám, ahogy az állatok is, legfőképp a kutyák. Mindig is olyan emberekkel szerettem körbevenni magam, akik kreatív egyéniségek és inspirálnak. 

Schreiber Nikolett