Nem tagadom, az újszülött fotózások a kedvenceim között szerepelnek. Tudjátok ilyenkor valahogy megáll az idő körülöttem és csak azt figyelem, ahogy ezek az apró pici emberek milyen nagy lélegzeteket vesznek. Az otthon melege, mikor még csak épp elkezdtek összeszokni a szülőkkel, mégis olyan meghittség árad a levegőből, hogy akár örökre ebbe a pillanatba zárnám magam.

Fogalmam sincs mit fogok átélni, mikor a sajátomat tarthatom majd a karomban, de szinte biztos vagyok, hogy ez az érzés a százszorosára fog nőni. :D

Most Gellértet volt alkalmam megismerni, akit már nagyon vártak.:) Mikor megpillantottam, rögtön Vince (a 6 éves bátyja) ugrott be nekem, mintha kiköpött mása lenne, csak piciben.

Így az ünnepek közeledtével talán még inkább elérzékenyültem, hogy mennyi szeretet veszi körül. Nos, az ő karácsonyuk idén biztos más lesz, mint a többi!

Van ez a tündéri család, akiknek szó szerint jól áll az ősz.:) Tavaly találkoztam velük először, szintén októberben, az akkor még majdnem 1 éves Leóval. Idén a 3 fős család 4 főssé bővült, ugyanis megérkezett Sion is a csapatba, így tovább erősítve a fiú részleget.

Mondanom sem kell, de ő az egészet átaludta, míg a bátyja a világ összes falevelét begyűjtötte. No persze ebben az időszakban termések is bőven akadnak a földön, amiből szívesen visz haza is, hiszen Hanga, grafikus lévén meg is rajzolja otthon. Ebben a röpke időben én is lelassultam és csak élveztem a sétát velük, miközben kattintgattam a gépemmel. Máris hiányoznak ezek a pillanatok és a szép őszi színek!

Zsuzsival még 2019-ben találkoztam először, amikor Sophie még csak a hasában volt. Mire legközelebb találkoztunk, akkor már Sophie pont 3 hónapos volt, ahogy most Emmett is ezen a fotózáson.:)) Mivel nem itthon élnek, így ritkán látom őket, de már tervezem, hogy jövőre a külföldön élő családokhoz kilátogatok és egy csokorba szedem őket.:P

Emmett hihetetlenül mosolygós kis úrfi, aki teljesen levett a lábamról. (Mondjuk ezt a mosolyt volt kitől örökölni:D)

Sophie pedig igazi kis cserfes kisasszony, akivel szinte végig játszottuk a fotózás idejét és nagyon sok mindent mesélt nekem.:D Elárulom a bújócska a kedvence.:)

Alig várom, hogy újra lássam őket!

Emlékszem majdnem napra pontosan 5 éve jelentették be a bátyámék, hogy érkezik az első unokaöcsém. Nem szólt semmit, csak elővett egy ultrahang képet és mosolyogva mutatta. Mivel nagy mókamester, ezért az első gondolatom az volt, hogy ugrat, de aztán ránéztem és láttam a szemében azt a boldogságot, amit a mai napig is. Norbi volt akkor még a családunkban az első unoka, ezért teljesen megváltoztatta az összejöveteleket és ünnepeket. Tavaly pedig érkezett még két zsivány, az egyik Norbi öccse, Nolen.

A saját családomon látom leginkább az idő múlását és talán pont ezért szeretném még inkább nekik ezeket a pillanatokat képekben megőrizni. Mivel a családunk eddig sem volt kicsi és folyamatosan csak gyarapodik, ezért majdnem minden vasárnapom róluk szól, ahogy a mai is.:)

Btw.:Soha nem gondoltam volna, hogy pont a családomnak kell majd könyörögnöm, hogy fotózzunk.:D