Egy kis előzetest hoztam nektek Nóriék urban stílusú kreatívjából, ezzel meglebegtetve a hírt, hogy hamarosan az ő képeikkel folytatom az idei esküvői beszámolókat.😎📸

Az esküvői megbeszéléseken mint egy pszichológus, megfigyelem a párokat. Ugyanis minden kapcsolatnak van egy “közös személyisége”. Ki romantikusabb, bújósabb, ki pedig vagányabb, mindenen nevetős. Persze vannak mixek is.:) Sokan vagyunk és sokfélék. Nóri&Dani a vagány , ám mégis bújós tábort erősítik. Így a külön napi kreatívon az előbbit erősítettük hangulatban, míg az esküvőjükön az utóbbit.:)

Menyasszonyi ruha: Celeniwedding

Vőlegény öltönye: Lavard Hungary

Lindáék 2 perc alatt levettek a mosolyukkal a lábamról. :D Ők az a pár, akik nem csak az esküvőjük napján, de még egy szerződéskötésen, fáradtan is képesek végig mosolyogva ülni. #truestory

Nem sokkal az esküvőjük előtt találkoztunk, ahol kb azonnal megvettek a New York-i hangulatú, picit Gatsby-s stílusú elképzelésükkel, amit a Gerbeaud kávéházban álmodtak meg. Nem lacafacáztak, mivel alapvetően esküvőt sem terveztek, csak aztán Linda megtalálta "A" ruhát és onnantól elkezdődött a tervezés.:) Nem szerették volna túlgondolni vagy csicsázni és pont emiatt az egyszerűsége miatt volt tökéletes ez a nap.

(Ahogy írom ezeket a sorokat és emlékszem vissza arra a bizonyos áprilisi beszélgetésünkre, most esik le, hogy azt hiszem a lánykérés New Yorkban volt tavaly októberben és most én is onnan osztom meg veletek ezeket a képeket. Pedig ha tudnátok Június 4-e óta hányszor szerettem volna már megmutatni nektek az ő történetüket...)

Helyszín: Café Gerbeaud

Menyasszonyi ruha: Celeni

Az esküvő fotózás egy folyamat: Az elején két idegen emberrel találkozol, akivel jó esetben kialakul az a kémia, amiről állandóan szó van. Ez a bizalom első lépcsőfoka. Hónapokkal később újra találkozunk, ahol igyekszem minden korábban elhangzott apró információra visszaemlékezni és abban az egy órában csak rájuk koncentrálni. Mert ott ők a legfontosabbak és megérdemlik a figyelmed. Ezeken a fotózásokon alakul ki még inkább az a kapcsolat, ami később az esküvő napján a biztonságot adja a párnak és nekem is. Van, akiket már a jegyes alkalmával sikerül jobban kiismernem/megismernem, de vannak olyan párok, akik a szeretteik körében nyílnak ki igazán. Ez pedig az egyik legnagyobb kiváltságunk fotósként, hogy olyan napon lehetünk ott “idegen” emberek életében, ami az egyik legintimebb pillanatuk. Ezért örökre hálás leszek az összes páromnak, ahogy Csillának és Marcinak is, hogy beengedtek az életükbe. Aztán ez a hosszas folyamat egyszer csak véget ér a képek átadásával. Utána csak reménykedhetsz benne, hogy láthatod őket szülőkké válni és kísérheted tovább őket az útjukon. Éritek már miről szól igazán esküvő fotósnak lenni? :')

4 évvel ezelőtt július 7-én fotóztam az első esküvőmet. Akkor még a korábbi Lósi Majorban. A mai napig egy kedves emlék számomra és szerencsés vagyok, hogy egy olyan helyen lettem szerelmes az esküvőfotózásba, ahol minden a természetességről szól és a pár boldogságáról. Ahol úgy érzed magad, mintha a világtól messze csak te és a vendégeid léteznétek. Nem telt el eddig egy szezonom se a Lósi nélkül és még mindig úgy térek vissza erre a helyszínre, hogy vajon ma milyen csodában lesz részem.

Mert így van. Aki úgy dönt itt köti össze az életét, az rossz ember nem lehet.:) Nem tudom, hogy a helyszín adottsága-e, de az innen beérkezett megkeresések mindig jól működő kémiáról árulkodtak. Mondhatni fél szavakból is értjük egymást a párokkal és az elképzelésünk is egyezik az esküvőkről.:)

Hálás vagyok, hogy minden évben visszatérhetek ide. Nóri és Erik nagy napjának a pillanatait nehezen tudnám most nektek megfogalmazni, mert még mindig a hatása alatt állok. Ezért azt hiszem maradok a saját kifejező eszközömnél, a képeknél. A többi pedig maradjon meg az övéké. De annyit elárulok, hogy 3-szor sírtam el magam a nap folyamán én is. (Persze nevetésből is bőven kijutott...:)

Sok esküvőt láttam már és egy már nekem is volt. Talán éppen ezért most már teljesen más fogalmam és rálátásom van arra, hogy milyen lesz a következő. :P

Nos Ritáék megalkották. Sallangmentes, hagyományoktól távol álló, egymásra és a vendégekre koncentráló, natúr, természetes kerti partyba burkolt esküvőjük volt. Vagy legalább is ahogyan én láttam.:P

Rita egy olyan mennyasszony volt, akinek már a neve láttán igent mondtam én is. Hiszen már akkor tudtam, hogy biztosan egyezni fog a stílusunk. Nem volt szükségem semmilyen infóra, mert vakon bíztam az ízlésében és már akkor nagyon szerencsésnek éreztem magam. Vele korábban egyébként egy styled shoot alkalmával találkoztam, ahol mint makramés volt jelen. Tomit a jegyes fotózásuk során ismertem meg, amiről már korábban beszámoltam.

Kijelenthetem, hogy teljesen elvarázsoltak. :) Tudjátok nekünk fotósoknak, vagy legalább is nekem, az a legegyszerűbb, ha nincsenek elvárások, vagy az csupán annyi, hogy minél természetesebb képek szülessenek, úgy ahogy azok megtörténtek akkor ott abban a pillanatban. Így az első fotózásunk után már tudtam, hogy ez egy olyan maradandó emlék lesz számomra is, amit sokáig fogok emlegetni az esküvői pályafutásom során. Ezért is választottam az ő képeiket elsőként az idei szezonból.

Szerettem bennük, hogy ők tényleg egymásra találtak, mint ying és yang. Hogy annyira lazára veszik az életet, amit másoknak csak tanítani lehetne. Hogy felhőtlenül tudnak nevetni, még egy templomi szertartás alatt is, mikor mindenki más komoly. Egyszerűen élvezik az életet és egymás társaságát. Kívánni se kívánhatnék ennél nagyobb boldogságot a pároknak és öröm ezt látni, hogy igenis létezik.:)

Talán nekik csak ennyit tudnék kívánni: Maradjatok mindig ilyenek.:)

Tavaly kezdtem el az oktatás felé kacsintgatni, de végül nem volt elég bátorságom belekezdeni. Végül a sok megkeresés miatt úgy döntöttem idén végre belevágok. Először csak mentorálás formájában kezdtem el, majd egy kisebb workshopot megszervezve beláttam, hogy ez az én utam. Hihetetlenül feltöltött minden egyes része: Hogy új embereket ismerek meg, inspirálok másokat és az a tanulni vágyás pedig engem, ami bennük van. Ezen felül fontosnak tartom azt is, hogy ezt az irányt, miszerint az életszerű pillanatokat örökítsük meg képekbe zárva, egyre többen vigyék tovább.

A fotózást itt is több részre bontottam és a dekor is szerepet kapott. Hiszen az egy külön műfaj, ami gyakorlást igényel. Majd a helyszín adta lehetőségeket kihasználva itt kezdtük el a kreatív részét is és végül a híres csákberényi dombokon kísértük végig az utolsó fényeket. Óriási mázlim volt a szolgáltatókkal, modellekkel, időjárással, jelentkezőkkel és végül a birkákkal is, akik a végén feltűntek a horizonton, mint valami meglepetésvendégek.:)

Szeptember 10. Sikerült pont a névnapomon összekötni az életüket és még én kaptam tőlük ajándékot.:D Hát milyen már?:D

Nos ők Barbi és Miki az én egyik tavalyi csoda párosom.

Tudjátok azért is választottam az esküvői pillanatok megörökítését, mert -jó igen, tudjuk, hogy szentimentális vagyok és érzékeny az érzelmekre :P, de emellett azért is ,mert -valahogy mindig megtaláljuk egymást azokkal a párokkal, akik hatnak rám. Különleges kapocs alakul ki bennem és hiába van vége a közös "munkának", attól még örökre emlékezni fogok rájuk és azokra a boldog pillanatokra, amiket én kaptam lencsevégre. Barbiékat azóta is igyekszem nyomon követni, már amennyire a social medián engedik persze.:P Úgy érzem sosem fogom elengedni a kezüket és mindig figyelemmel fogom kísérni az életútjukat. Pedig én csak a fotósuk voltam egy röpke nap erejéig. Na de milyen nap volt az övéké.🙈 Beszéljenek inkább a képek.:))

Majdnem napra pontosan 1 hónapja, azaz Március 5-én Pécsett fotózhattam Reni & Hounston mini , de annál inkább meghitt esküvőjét. Egy félig magyar-félig brazil házasságról van itt szó, így a társaság is vegyesen alakult.:) Semmi cicoma, csak egy fiatal pár, akik 5 év után megpecsételik a kapcsolatukat egy papírral és két gyűrűvel, majd ezt a közeli rokonokkal és barátokkal ünneplik meg egy pubban. Néha nem kell ennél több. Öröm volt rájuk nézni, hogy nekik tényleg nagyon fontos és más ez a nap, ahogy innentől kezdve az összes többi is. Reni soraiból ítélve ők még mindig ebben a mámorban élnek.:)

Mikor Korfura utaztunk Angela és Dani esküvőjére, volt bennünk egy elképzelés, hogy milyen lehet egy igazi görög lagzi. Főleg mivel mi is láttuk azt a híres filmet, igen.:P

Ami a leginkább nyomot hagyott bennem, az azt hiszem a felszabadultság érzése volt. Az előkészületek közepette Angela rokonai - legfőképp az idősek- a nappali közepén pendültek táncra és invitáltak minket is. Egy kendőt lóbált az, aki legelöl ment és kézen fogva követték a többiek, kígyózva a lakásban és erkélyen egyaránt. Csupa mosoly voltam, elhihetitek. Nem akartam hinni a szememnek, hogy hol vagyok.

Ez adta meg az egész napnak az alap hangulatát, ami szerintem még másnap is kitartott.

Életemben nem voltam még ilyen hosszú és érdekes ceremónián, ahol egy szót sem értettem abból, ami körülöttem történik. 🙈 De Dani sem, ahogy elnéztem.😂 Így hát kapkodnom kellett a kamerámmal, hogy le ne maradjak 1-1 pillanatról. Mindeközben persze igyekeztem én is megélni ezt a momentumot és óriási szemekkel figyeltem mi történik. Éreztem, hogy ez számomra, mint esküvői fotós, hatalmas megtiszteltetés.

A vacsora helyszíne is a szabad ég alatt volt a szőlősben, egy borétteremben. 🙈 Mindig is hasonlót képzeltem el magamnak is.

Zseniálisan keverték a görög és magyar hagyományos zenékkel a mai slágereket. Nem nagyon akartam, hogy vége legyen ennek az élménynek.🙈Másnap pedig Old Perithiába mentünk kreatívozni, ami egy régi elhagyatott falu Korfun. Dani nagy kedvence a bogárhátúak, így nem csak az esküvőre, de ide is egy szép, bordó VW bogárral érkeztek.:)

Ezután azt kívántam bárcsak görögnek születtem volna, vagy legalább lenne egy igazi görög bazi nagy lagzim nekem is.🙈

Sosem fogom elfelejteni ezt az élményt! Dear Angela&Dani: God blessed you! I wish you happiness. ❤😘

Az esküvőjükről készült videót pedig itt tudjátok megtekinteni, amit New Arc Media készített: https://www.youtube.com/watch?v=tG-w2rkl35A&list=TLGGrx4deoyWHxIxMTAyMjAyMg&t=5s

Hetek óta próbálom Kittiék esküvőjét megosztani veletek, de egyszerűen nem tudtam szavakba önteni, se kevesebb képet kiválogatni. Pedig még bőőőven lenne mit megmutatnom.🙈 Nem véletlen, hogy maga a szerkesztés is több hetet vett igénybe, mert szerintem életem eddigi legeseménydúsabb esküvőjét örökítettük meg a bátyámmal karöltve. Persze neki is ilyen nagy falatot okozott a videójukat összevágni.🙈 Végül kölcsönösen kiegyeztünk abban, hogy mindkettőnknek felejthetetlen élmény marad örökre az ő esküvőjük.:) Kb másfél hónappal az esküvőjük előtt kerestek meg minket és már akkor a telefonban egy nagyon jó érzés fogott el.

Meséltek nekünk arról, hogy a megismerkedésük után szinte rögtön elutaztak világot látni. Először úgy volt, hogy csak pár hónapra mennek, de végül összesen 18 hónapot járták a világot. Hát TE JÓ ÉG! 😍 Úgy hallgattam őket, mintha egy mesét mondanának és legbelül csak irigykedtem rájuk.:) Micsoda mázlisták! Nem csak az utazások miatt, hanem mert két olyan ember talált egymásra, akikre ha ránézel csak azt érzed tényleg létezik az igazi.

Mikor átadtam nekik a képeket, akkor hihetetlenül jól esett a visszajelzésük, hogy sikerült eltalálnom mind a hangulatban mind a színekben amit szerettek volna. Kitti még fel is hívott, pedig előtte erre nem nagyon volt példa. 🙈

Talán nem túlzás azt kijelenthetem, hogy ennyire mély nyomot még nem hagyott bennem egy pár sem, pedig higgyétek el nagyon szerencsés vagyok a párjaimmal és egy mukkom nem lehet.:) Konkrétan a szívem már csordultig tele van hálával!🥰❤

Na de nem is szaporítom tovább a szót, meséljenek a képek és a kisfilm róluk.:) https://www.youtube.com/watch?v=NvuLikj9T7s

Még az augusztusi esküvőknél maradva, most Lili&Roland képeit hoztam el nektek, ami 08.14.-én volt a VillaBogart-ban. Liliékkel Zsuzsin (Legszebb Esküvő) keresztül találkoztam és mikor mesélték hol lesz a helyszín, nagyon megörültem, mert az egyik legkedvesebb számomra is.

Bár előtte jegyeseztünk is (kétszer), mégis az esküvőjük napján ismertem meg őket igazán. Két olyan emberről beszélünk, akiket nem a szavak által lehet megismerni és bár azt gondolhatjátok nehéz dolgom volt velük, igazából tévedtek.

Mindig ilyenkor érzem igazán, hogy kiváltságos dolog esküvői fotósnak lenni és részt venni mások nagy napján. Beleláthatunk az életük egyik legintimebb eseményébe, ahol aztán tényleg magukat adják.

Először voltam olyan esküvőn, ahol szintetizátorral játszottak és olyan hihetetlen hangulat kerekedett ki már a legelején is, ami által úgy éreztem tényleg őket ünneplik. Legszívesebben én is beálltam volna közéjük.:))